Erőre kapnak az eurózóna bankjai
Az elmúlt tíz év nem volt sikertörténet az euróövezeti bankok számára, hiszen a szektort reprezentáló Euro Stoxx Banks index elvesztette értékének több mint a felét. A hosszú gyengélkedés három fő tényezőre vezethető vissza: a hosszú és rövid lejáratú hozamok közötti kapcsolatot reprezentáló hozamgörbe alakjára, a piac nagyfokú fragmentáltságára és a bankok mérlegszerkezetére. Ezek mindegyikében javulás várható, ezért az előttünk álló évtized az előzőnél sokkal kedvezőbb hozamokkal kecsegtet. A hozamgörbe az elmúlt években rendkívül lapos volt, ami drasztikusan visszavetette a bankok profitabilitását, hiszen a banküzem sajátossága, hogy rövid távú forrásokat hosszú távra helyez ki. A hozamgörbe azonban az utóbbi két hónapban meredekebbé vált, a tízéves és a kétéves euróswap-kamatlábak közötti különbség több mint 0,2 százalékkal nőtt. A jelek szerint ez a kedvező tendencia folytatódik egyrészt az emelkedő inflációs várakozások, másrészt a várhatóan expanzívabbá váló német fiskális politika miatt.
A piac fragmentáltsága szintén hosszú ideje visszafogja a szektor profitabilitását. A konszolidáció útjában álló legnagyobb akadály a páneurópai betétbiztosítás hiánya, amely jelentős többletköltségeket és tőkeszükségleti követelményeket ró a több euróövezeti országban jelen lévő bankcsoportokra. A közös betétbiztosítástól eddig mereven elzárkózó Németország álláspontjában azonban fordulatot jelez Olaf Scholz pénzügyminiszternek a Financial Timesban lehozott véleménycikke, amely megnyithatja az utat a bankfúziók előtt az eurózónában.
A mérlegszerkezet is akadályozta a hitelezés felfutását. Ma már dinamikusan zajlik a mérlegtisztítás: a nem teljesítő hitelek volumene a 2015-ös több ezermilliárdról 600 milliárd euróra esett, és továbbra is csökkenő pályán maradhat. A nem teljesítő hitelektől megszabaduló szektorban nőhet a hitelezési aktivitás, amely a meredekebbé váló hozamgörbével és a beinduló konszolidációval karöltve vonzó befektetéssé teszi az eurózóna bankszektorát.