Budapestről üzent Brüsszelnek a sztárközgazdász: "Fontos válaszút előtt Európa"

2018.05.17
Portfolio.hu
Válaszút előtt áll az Európai Unió, el kell dönteni, melyik úton akar elindulni: gazdasági vagy politikai unió felé - mondta szerdán Budapesten Dani Rodrik világhírű közgazdász. A Harvard egyetem professzora hozzátette: az eurózóna válságára adott válaszok miatt ő pesszimista, hiszen szerinte inkább a nemzetállamoknak kellene visszaadni egy kicsit nagyobb szabadságot.


Szerdán vette át a 2018-as Neumann János-díjat Budapesten Dani Rodrik, aki azt követően előadást tartott. A Rajk László Szakkollégium által alapított díjat minden évben egy olyan kutatónak ítélik oda, aki nagy hatással van a társadalomtudományokra. A török-amerikai Dani Rodrik elsősorban a globalizációról és a populizmusról, valamint a világgazdaság jövőjéről beszélt előadásában.

A globalizáció és a populizmus nem új találmány



Nem a mostani a globalizáció első intenzív időszaka, az első világháború előtt például még az aranysztenderd idején volt egy komoly hullám a tőkeáramlásban és az emberek szabad mozgásában - kezdte előadását Rodrik. Emellett a populizmus sem mai találmány, az Egyesült Államokban már a 19. század második felében megjelentek az első populisták, akiknek célja éppen az aranysztenderd eltörlése volt, ugyanis akkoriban az amerikai farmerek mai szemmel nézve klasszikus megszorítást éltek át a magas adósságállomány és a magas kamatok miatt.

A populizmus iránti keresletet ma nagyrészt a gazdasági egyenlőtlenségek táplálják, erre válaszolnak a modern pártok, mozgalmak a jobb- és a baloldali populizmussal

- szögezte le napjaink egyik legfelkapottabb sztárközgazdásza.

A populizmust illetően Rodrik szerint fontos különbség van a demokráciában gyakorlott országok és a demokráciával még csak ismerkedők között. Utóbbiak esetében ez az irányzat sokkal inkább visszatérést jelent egy autokratikus modellhez, erre lehet jó példa Törökország. A nyugati populista mozgalmaknál ez az elem hiányzik.

Globalizáció: áldás vagy átok?



Dani Rodrik szerint a globalizációval kapcsolatos nemzetközi gondolkodást ma nagyrészt a politikai költség-haszon elmélet határozza meg. Az egyik oldalon ugyanis a szabad kereskedelemnek vannak előnyei, melyek közül a legfontosabb az, hogy a teljes gazdasági torta nagyobb lesz a vámok lebontásának köszönhetően, a másik oldalon viszont állnak a globalizáció negatív következményei, például a vagyoni különbségek növekedése. Persze a globalizációnak vannak egyéb hatásai is:

  • A munkaerő szabad áramlásával egy-egy ország munkaerőigénye sokkal rugalmasabb, könnyebben helyettesíthető, főleg a határok mentén.
  • A munkaerő nagyobb mobilitása hatással van az ingatlanárakra a keresleten keresztül.
  • A szabad munkavállalás befolyásolja az adózást az egyes országokban, illetve hatással van a gazdasági sokkoknak való ellenállóképességre.
  • A globalizáció negatív következményeként alakultak ki az adóparadicsomok, melyeknek köszönhetően globálisan csökkent a vállalati nyereségadók jelentősége.
  • Szintén negatív következmény volt, hogy elterjedtek igazságtalan gyakorlatok a munkavállalókkal szemben.


Rodrik szerint a globalizáció következményei nem egyformák, sok múlik azon, hol tart egy ország a folyamatban. Azokban az országokban, melyekben előrehaladott a globalizáció, kevesebb a pozitív következmény, mint azokban, melyek alacsony szintről indulnak, mint például Kína vagy India.

Európában a jóléti állam ígérete táplálta a gazdasági és kereskedelmi nyitottságot, ez a kompenzáció a globalizáció negatív hatásaiért cserébe

- véli a közgazdász. Szerinte az USA-ban ez az ígéret nincs meg, ezért nehezebben fenntarthatók például a kereskedelmi megállapodások, ki kell alakítani azok pozitív ellensúlyát.

Az utóbbi időszakban elsősorban a globalizáció negatív következményei erősödtek fel, az élénkülő verseny aláásta az adózást, a szabályozást, illetve a munkaadó és a munkavállaló kapcsolatát. Mindezek pedig legitimálták az egyenlőtlenséggel kapcsolatos kritikákat és félelmeket. És itt kanyarodott vissza az előadás napjaink populista irányzataihoz, melyek ezeket a kritikákat és félelmeket testesítik meg.


Ugyanakkor manapság is vannak fontos különbségek, Latin-Amerikában például inkább a baloldali populizmus terjedt el, mely elsősorban a jövedelmi egyenlőtlenségeket, szociális különbségeket akarja kezelni. Ebben az esetben elsősorban a bankárokat, multinacionális vállalatokat vagy az IMF-et kiáltják ki ellenségnek - emelte ki Rodrik. Ezzel szemben Európában inkább a jobboldali populizmus terjedt el, mely sokkal inkább a kulturális, nemzeti tényezőkre fókuszál. Ezek mentén könnyebb mobilizálni az embereket akkor, amikor a globalizációs sokk elsősorban a bevándorlásban csapódik le. Abban az esetben viszont, amikor a társadalmi egyenlőtlenségek, pénzügyi válságok, külföldi befektetők jelenléte jellemzi a globalizációt, akkor könnyebb a szociális különbségekkel mobilizálni. A két irányzat között kakukktojás Spanyolország, ahol a Podemosra inkább a baloldali populizmus jellemző, ez annak köszönhető, hogy Kelet-Európával ellentétben a spanyoloknál a latin-amerikai bevándorlók jelentek meg a globalizáció következtében, ők pedig nem sokban különböznek a született spanyoloktól.

Rossz irányba indult el Európa



A fentiek után Rodrik szerint három út áll jelenleg a világgazdaság előtt:

  • A "Rossz": az 1930-as évekhez hasonló összeomlás a globális társadalmi együttműködésben, a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali rezsimek felemelkedése. Donald Trump politikája ebbe az irányba mutat, de a közgazdász szerint a jó hír, hogy az amerikai elnök sosem fog saját érdeke ellen cselekedni.
  • A "Csúf": a populizmus és a protekcionizmus kombinációja lerombolja a liberális demokráciát és a nyitott világgazdaságot.
  • A "Jó": demokratikus újrasúlyozás, ami visszavesz a "hiper-gloablizációból" és visszaállítja a nagyobb nemzeti önállóságot. Ez nem a globalizáció ellen szól, csak újra kell gondolni néhány dolgot.


Az amerikai professzor szerint az Európai Uniónak is el kell döntenie, milyen úton akar elindulni, akar-e szorosabb politikai uniót vagy megmarad a gazdasági együttműködésnél. Úgy véli, hogy a kontinensen is az lenne az ideális, ha nagyobb szabadságot kapnának vissza a nemzetállamok.

Van olyan út, amivel ez megoldható lenne, de az eurózóna válsága óta én is pesszimistább lettem. Szerintem a válságra adott válaszok éppen arról szóltak, hogy a tagállamok korábban túl nagy szabadságot kaptak, amit erősebb politikai unióval lehet megfékezni. Ebbe az irányba tart ma az EU, de szerintem ez nem helyes

- szögezte le Rodrik előadása végén.