Egészen meredek dolgok következnek Rogán tervéből

2018.05.15
Portfolio.hu
Rogán Antal a parlamenti meghallgatásán célként fogalmazta meg, hogy a turizmus a jelenlegi 10 százalék helyett legalább 16 százalékkal járuljon hozzá a magyar GDP-hez. Számításaink szerint mindehhez példátlan ütemű növekedés szükséges a szektorban, hatalmas munkatermelékenység-bővülés mellett. Ha a gazdaságpolitikai cél nem finomodik, akkor a megvalósuláshoz szükséges feltételeket nagyon nagy horderejű intézkedésekkel kell megteremteni.


Van egy mesterterv?



Egyre több olyan tervet jelent be a kormány, amelyek a következő 12 év gazdasági kivetítéseként értelmezhetők. Egyelőre csak a váz sejlik fel, de már tudhatjuk, hogy 2030-ig 4%-os átlagos GDP-növekedést kíván elérni a kormány, illetve ebből levezetve erőteljes hitelezési felfutás és pénzügyi konvergencia következik. A 2030-as dátumhoz köti a kormány a népesedési fordulathoz szükséges születésszám elérését is.

Rogán Antal tegnapi bejelentése egy részletesebb terv formálódását sejteti. A turizmusért is felelős miniszter a parlamenti meghallgatásán célként fogalmazta meg, hogy

2030-ig a turizmus hozzájárulása a GDP-hez 10 százalékról 16 százalékra emelkedjen.


Ez a kijelentés egyrészt arra utal, hogy a 12 éves növekedési vízió mögött már mélyebb modellezés is létezik, másrészt pedig arra, hogy a turizmus ebben a növekedési modellben kiemelt szerepet kap. Ez amúgy logikus is, hiszen amennyiben olyan gyors gazdasági fejlődés valósul meg, mint amilyet a kormány elképzel, azt biztosan nem az újraiparosítás, hanem sokkal inkább a szolgáltató szektor iránt megnyilvánuló belső és külső kereslet fogja vezérelni.

Érdemes Rogán Antal kijelentése alapján néhány egyszerű számítást elvégezni, hogy pontosan értsük, mire vállalkozik a gazdaságpolitika. Mi kell ahhoz, hogy a turizmus súlya 10%-ról 16%-ra emelkedjen a GDP-n belül? (Egy pontosítást rögtön ejtsünk meg: a 10%-os súly a "kereskedelem, gépjárműjavítás, szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás" ágazatra vonatkozik. A továbbiakban ezzel számolunk, bár ebben azért van az idegenforgalomhoz nem kötődő gazdasági tevékenység is.)

Mit mutat az elmúlt 20 év?



Ha a múltból indulunk ki, a turizmus felfutása történelmi fordulópont lenne a magyar gazdaságszerkezetben, ugyanis az elmúlt két évtizedben az ágazat súlya szűk sávban, 9 és 11% között ingadozott. Ehhez az kellett, hogy az idegenforgalom és "kapcsolódó ágazatai" összességében a magyar gazdaság egészével azonos ütemben növekedjenek. Ez hozzávetőleg 2,5%-os éves átlagos bővülést jelentett.

Igaz, az utóbbi öt év átlagában ez a szám felkúszott 4,5%-ra. Ugyanakkor a válságból kikeveredve a magyar gazdaság egésze is dinamizálódott, így az élénkülés ellenére az ágazat gazdaságban betöltött szerepe nem ugrott meg. Vagyis ahhoz, hogy az ágazat szerepének növekedése megvalósuljon, ennél több kell. Nagy vonalakban nem is nehéz kiszámolni, mennyivel.

Jön a sebességváltás?



Gondolkozzunk a gazdaságstratégiát alkotók fejével, akik a következő 12 évre 4%-os GDP-növekedéssel terveznek. Mivel ez a múlthoz képest már önmagában gyorsabb fejlődést jelent, az idegenforgalomnak nem egyszerűen azzal a hagyománnyal kell szakítania, hogy a fejlődési üteme nem haladja meg a teljes gazdaságét, hanem egy érdemben gyorsabb GDP-növekedést kell meghaladnia.

A következő 12 évben a kormány tervei szerint a gazdaság mérete 60%-kal bővülne. Ahhoz, hogy 2030-ban ennek a gazdaságnak a 16%-át tegye ki a turizmus, évente átlagosan 8%-os növekedésre van szükség.


Ez nem csak a 20 éves átlagot jelentő 2,5%-os, de az elmúlt négy év kiemelkedő 4,5%-os éves ütemét is jelentősen meghaladja. Az alábbi ábra mutatja, mennyire más pályát képzel el a kormány, mint ami a múltban jellemezte ezt a gazdasági területet.

Egészen meredek dolgok következnek Rogán tervéből


Még inkább szembeötlő a múlt és az elképzelt jövő közötti különbség, ha azt is elmondjuk, hogy míg a mögöttünk hagyott 22 évben a vizsgált ágazatunk összességében 70% körül bővült, addig a következő 12 évben 250%-kal kellene, vagyis a turizmusnak két és félszeresére kellene felfúvódnia.

A fenti számításaink a kormányzati 4%-os GDP-növekedési terven alapulnak, de kíváncsiságból megnéztük, mennyivel lenne könnyebb a turizmus gazdasági térhódítása, ha a gazdaság a most becsült potenciális GDP-növekedési ütemmel, 2,5%-kal növekedne. Ez esetben természetesen nincs szükség évente 8%-os idegenforgalmi növekedésre, de az így számolt 6,5% körüli bővülés is nagyon erősnek tűnik. (Ráadásul ez a számítás egy egyszerű aritmetikai összefüggésen alapul, nem veszi figyelembe, hogy 2,5%-os GDP-növekedés mellett a belső kereslet is lassabban bővül, ami az idegenforgalom növekedési lehetőségeit is szűkíti.)

A mostani írásunknak nem célja a fenti pálya megvalósulási esélyeinek értékelése, hiszen egyelőre nincsenek információink arról, hogy a kormányzat milyen intézkedésekkel kívánja megalapozni a 12 éves tervét. Az azonban enélkül is elmondható, hogy az idegenforgalmi terület ilyen mértékű súlynövekedése a gazdaságban óriási állóeszköz- és humántőke kapacitások bevonását igényli. Ez már csak azért is nehéz, mert az idegenforgalom és a vendéglátás egyike a munkaerőhiánnyal leginkább sújtott területeknek. A kijelentés körüli homályt növeli, hogy Rogán Antal a nagy súlynövekedést úgy képzeli el, hogy eközben a foglalkoztatottak számában alig 30%-os növekedést vár (350 ezerről 450 ezerre). Ezt összevetve a fent számolt teljesítménybővüléssel egészen durva munkatermelékenység-növekedés adódik.

Ezzel összefüggésben az ágazat súlynövekedését még az ártényező is elősegítheti, hiszen ha itt a GDP-deflátornál gyorsabban növekednek az árak, az szintén növeli a terület kimutatott szerepét. Persze az egy kevésbé szívderítő forgatókönyv, ha elsősorban az éttermi és szállodai drágulás miatt növekedne a GDP-arányos súly 16%-ra.




A címlapkép forrása: MTI Fotó / Máthé Zoltán