Néhány nap és akár egész Európa sorsa eldőlhet

2017.04.20
Portfolio.hu
Vasárnap tartják az elnökválasztás első fordulóját Franciaországban. Bár a fő kérdés csak a május 7-i második fordulóban dől el véglegesen (amikor már csak a két legnépszerűbb jelölt közül kell választani), a politikai erőviszonyok felborulása miatt váratlanul izgalmas lett a verseny. Így már az első fordulónak is van tétje, nem is kicsi.


Ledarálták magukat a nagy pártok



Néhány hónapja még szinte biztosra lehetett venni, hogy a francia elnökválasztás a megszokott forgatókönyv szerint zajlik majd. Eszerint a szocialisták és a konzervatívok jelöltje közül az éppen ellenzékben lévő lesz a népszerűbb. Ha mégsem ez a két elnökjelölt jut be a második fordulóba, akkor sincs semmi dráma: a két nagy párt közötti váltógazdálkodást biztosítja, hogy a mérsékelt szavazók, ha kell, összefognak. Így a fölényes győzelem a szélsőjobbos Nemzeti Front jelöltje ellen bármikor "garantált".

A menetrend addig stimmelni is látszott, hogy a kormányzó szocialisták népszerűsége jelentősen visszaesett Francois Hollande elnöksége alatt, így borítékolható volt a konzervatív jelölt fölényes győzelme. Aztán minden megváltozott.
  • Marine Le Pen népszerűségének emelkedésével hamar világossá vált, hogy a mainstream jelöltnek valószínűleg a Nemzeti Fronttal kell majd megküzdenie, vagyis nem lesz klasszikus szocialista-konzervatív párharc a második fordulóban.
  • A novemberi jobboldali előválasztáson Nicolas Sarkozy volt államfő szenvedett vereséget, és volt kormányfőjét, Francois Fillont választották jelöltnek a konzervatív szavazók. Bár a választók szélesebb körében mért népszerűség alapján talán Sarkozy lett volna az ideálisabb jelölt, de a hagyományos forgatókönyv alapján ekkor még úgy tűnt, hogy igazából akárkit választanak a republikánusok, ő ülhet majd az elnöki székbe.
  • Fillonra azonban azonnal óriási össztűz zúdult, végig korrupciós ügyekben kellett védekeznie, egy hónapja pedig hivatalosan is vádat emeltek ellene. A jobboldali politikus ellen közpénz elsikkasztása, hivatali bizalommal való visszaélés, csalás, befolyással való üzérkedés és vagyonbevallás elmulasztása a gyanú. Feleségét és gyermekeit fiktív módon alkalmazva vett fel díjazást. Fillon kampánya összeomlott, a támogatottsága az őszihez képest a felére esett, még a képviselők is csapatokban hagyták el a táborát. (Felmerült még, hogy a helyzetet egy csere menti majd meg, de miután Alian Juppé elutasította a hirtelen érkező lehetőséget, a megtépázott republikánusok végül jobb híján összezártak Fillon mögött.)
  • Logikus lett volna, ha ez a fejlemény a kormányzó szocialistákat hozta volna mégis helyzetbe. Annál is inkább, mivel a baloldali párt előválasztásán némi meglepetésre nem a Francois Hollande államfő politikai örökségét vállaló Manuel Valls lett a befutó, hanem a tőle balra álló, megújulást hirdető Benoit Hamon. Hamon gyorsan szövetséget is ajánlott a szélsőbalos Jean-Luc Mélenchonnak, ami így utólag ragyogó húzásnak tűnik, akár vissza is helyezhette volna a szocialistákat az esélyesek térképére.
  • Nagyon nem így történt. Az Engedetlen Franciaország néven új mozgalmat alapító Mélenchon a közeledést - a programok hasonlósága ellenére - elutasította, a megtépázott, ideológiai ellentétek mentén felszabdalt szocialista párt jelöltje a kampányban sem tudta maga mögött egységbe terelni a baloldali szavazókat. Sőt, Hamonnak azzal kellett szembesülnie, hogy a választók egyre inkább elpártolnak tőle.
  • Ennek egyik nyertese a választási hajrában éppen Mélenchon volt, aki az utolsó hetekben szinte megduplázta a támogatottságát, és az esélyes jelöltek közé került.
  • Az, hogy az establishment pártjaival elégedetlen franciák részben a radikálisabb jelöltek irányába fordulnak (Le Pen, Mélenchon) még nem is annyira meglepetés. Az igazi csodát azonban nem ők, hanem egy centrista jelölt szolgáltatta azzal, hogy a választások első számú esélyesévé küzdötte fel magát. Emmanuel Macron befektetési bankárból lett szocialista párti miniszter 2012-ben, majd tavaly egyértelműen az elnöki ambícióit szolgáló pártot (En Marché!) alapított. A Fillonból kiábrándult mérsékelt konzervatív szavazók, és a középre húzó baloldaliak fokozatosan gyarapították Macron táborát, a legutolsó közvélemény-kutatások szerint ő a legnépszerűbb jelölt, már Le Pent is lehagyva.

Néhány nap és akár egész Európa sorsa eldőlhet


Bonyolult? A lényeg nem is annyira:

Mára a francia politikai paletta annyira tarkává vált, hogy négy közel egyforma támogatottságú jelölt van, közülük pedig három establishmenten kívülinek számít.


Négyen az elnöki székért



Emmanuel Macron szorosabb európai együttműködést, közös uniós hadsereget, a munkát terhelő adók mérséklését, bürokráciacsökkentést, megújuló energiára épülő beruházásokat ígért. Programjának hat pillére az oktatás, a munka, a gazdaság modernizációja, a biztonságpolitika, a demokratikus megújulás, illetve a nemzetközi elkötelezettség. (Részletesebben a programjáról itt és itt írtunk.) Bár Macron a kampány során nekiment az európai gazdaságpolitika német dominanciájának, integrációpárti elnökként Merkel szövetségese lehet, és győzelmével akár új lendületet kaphat a megfenekleni látszó Európai Egyesült Államok projektje is. Mindenesetre érdekes ellenpont lenne, ha a Brexitet és Trumpot hozó 2016-os év után az idei év az EU konszolidációján, integrációján munkálkodó erők megerősödéséről szólna.

A Nemzeti Front jelöltje az év elejétől kezdve sokáig a legnépszerűbb jelöltnek számított, mostanra viszont a Macron-Le Pen párharc szinte teljesen kiegyenlítetté vált. Marine Le Pen a Nemzeti Front jól ismert radikális programjával egy viszonylag zárt, de igen aktív támogatói körrel rendelkezik. Le Pen esetleges győzelmi esélye a devizapiac szempontjából azért kényelmetlen, mert a kampányában világossá tette, hogy elnökként népszavazást kezdeményezne Franciaország eurózóna-tagságáról, az euró helyett újra bevezetné a frankot hivatalos fizetőeszközként, hogy az ország visszanyerje önálló monetáris politikáját. Bár egy ilyen esemény gyakorlatilag az eurózóna felbomlásához vezetne, a befektetők egyelőre nem különösebben idegesek. A nyugalom oka egyrészt a végső győzelem alacsony valószínűsége, másrészt, hogy Le Pen programjának megvalósíthatósága erősen kétséges. A franciák összességében európártiak, és elutasítanák a kilépést. (Igaz, egy ilyen népszavazás már önmagában nagy feszültséget jelentene.)

Bizakodik a végső győzelemben Francios Fillon is, aki a kampány végére valamelyest konszolidálta a helyzetét. A jobboldal jelöltje szerint sok rejtőzködő szavazója van, akik csak az igazságtalan vádak miatt nem vallják be a felméréseken, hogy rá fognak szavazni. Igaz, a választóknak éppen azért volt nagy sokk a korrupció, mert Fillon egyik erős védjegye volt, hogy botrányoktól mentes politikus. Fillon azt ígéri, hogy megválasztása esetén öt év alatt felére csökkenti a munkanélküliséget egy új munkajogi reformmal és a nyugdíjrendszer átalakításával, s a liberális és radikális sokkterápiának köszönhetően tíz év alatt Franciaország ismét Európa legerősebb hatalmává válhat. A várható szakszervezeti ellenállás kivédésére pedig nem parlamenti, hanem rendeleti úton kívánja bevezetni a megszorító intézkedéseket.

Azzal, hogy Jean-Luc Melenchon is az esélyesek közé lépett, még egy "bomlasztó" jelölt jelent meg a színen, vélik az elemzők. A szélsőbal jelöltje Hugó Chavez nagy rajongója, alapjövedelmet ígér, a magas jövedelemsávban 100%-os (!) jövedelemadót, és biztos, ami biztos, ő is megfontolandónak tartja az Európai Unióból való kilépés lehetőségét. Bármennyire is rutinos politikusnak számít Mélenchon, sok szakértő úgy gondolja, hogy ennyi vad ígéretből nem tud egyszerre kihátrálni, annak pedig komoly következményei lennének.

Még egyszer az esélyekről



Jelenleg négy jelölt áll 18-24% közötti népszerűséggel, vagyis nagy a bizonytalanság a tekintetben, hogy a vasárnap esedékes első fordulóból melyik két jelölt jut a második körbe. A francia közvélemény-kutatók rendkívül magabiztosak, és állítják, hogy méréseik kellően pontosak ahhoz, hogy ne legyenek nagy meglepetések. Ez persze majd csak utólag derül ki, de kétségtelen, hogy a felmérést készítők már-már zavarba ejtően szűk sávba mérik a jelöltek népszerűségét. Vagy ennyire pontosak, vagy ennyire egyformán tévednek. Mindenesetre még ha a kutatások pontosan mérik is fel a preferenciákat, a bizonytalanság óriási. A választóknak ugyanis csak 68 százaléka biztos abban, hogy elmegy vasárnap szavazni, ez nagyon alacsony részvételi aránynak számít a francia elnökválasztáson, ahol általában 80-85 százalékos a részvétel. Ez jelentős rejtőzködő szavazóbázisra utal.

A négy jelöltből tulajdonképpen bármelyik kettő továbbjuthat. Érdemes átnézni a kombinációkat, és a hozzá fűződő esélyeket.
  • Az első számú szabály: bárki is jut be Le Pen mellé a második fordulóba, simán veri a Nemzeti Front jelöltjét. Állítólag még egy kecske is. (Le Pen a jelenlegi állás szerint mindenkivel szemben nagyjából 40% körüli szavazatra számíthat a második fordulóban.) Amennyiben ez a vélekedés hibás lenne, az Donald Trump győzelménél sokkal nagyobb meglepetés lenne.
  • Macron mindhárom jelöltet verné a második fordulóban. A szélsőséges jelölteket a sokat emlegetett összezárás miatt, Fillont pedig pont azért, mert nagy részben tőle hozta el a támogatóit.
  • Fillon mindenkitől kikapna. Ebben az a meglepetés, hogy Mélenchontól is, vagyis Fillon csak az egyik szélsőséges jelölttel (Le Pen) szemben jelentene garanciát. Ez az egyetlen olyan kombináció, amiben a radikális jelölt legyőzné a mérsékeltet.
  • Mélenchon értelemszerűen akkor is győzne, ha Le Pennel vívna május elején. Igaz, ez egy kevéssé kutatott kimenetel, ahol a bizonytalanság nagyobb. A vasárnapi első forduló eredménye akkor hozna azonnali izgalmat, ha a két szélsőséges jelölt párharcát adná a második fordulóra.

Néhány nap és akár egész Európa sorsa eldőlhet
Klikk a képre!


Mivel tavaly ősz óta óriási változások zajlottak le a választói preferenciákban, talán még a legvalószínűbbnek tűnő Macron-Le Pen párharc sem annyira lefutott, mint amennyire két hónapja annak tűnt. Egy korábbi felmérés szerint Fillon támogatói nem fogják elhozni Macronnak a győzelmet, mert nagyjából egyforma arányban döntenek majd a távolmaradás, Macron, illetve Le Pen támogatása mellett. A mérsékelt francia szavazók híres összezárását a szélsőséges Le Pen ellenében inkább a szocialista Hamon híveitől lehet várni, akik viszont egyre kevesebben vannak. Ugyanez a felmérés azt találta, hogy akik az első fordulóban Melenchonra szavaznak, azok nagy része inkább nem megy el a második fordulóban. Nagy kérdés, hogy ez a megállapítás mennyire áll még az időközben felduzzadt Melenchon-táborra. Mert ha áll, akkor Macron kevesebb átszavazóra számíthat, mint korábban.

Mindezen óriási felfordulás után azonban még mindig az a legvalószínűbb kimenet, hogy a végére visszatérünk a klasszikus forgatókönyvhöz, nevezetesen, a mérsékelt erők összefogásának eredményeképp Franciaországban sem a szélsőjobb, sem a szélsőbal nem jut az elnöki székbe. A szoros közvélemény-kutatási eredmények miatt azonban csak az első forduló után derül ki, hogy valóban így áll-e a helyzet. Ha így nézzük, a vasárnapi első fordulónak nagyobb lehet a tétje, mint a másodiknak.




A címlapkép forrása: JOEL SAGET, ERIC FEFERBERG / AFP