Orbán és Matolcsy rakétára ülteti a magyar gazdaságot

2018.05.17
Portfolio.hu
"High pressure economy", vagyis "magas nyomású gazdaság". Jól jegyezzük meg ezt a három szót, ugyanis komoly esély van arra, hogy a negyedik Orbán-kormány gazdaságpolitikáját így tudjuk leginkább leírni. Persze nem feltétlenül tartják majd hosszabb távon magas nyomás alatt a magyar gazdaságot a döntéshozók - ennek komoly veszélyei lehetnének -, de minden bizonnyal nem áll messze a kabinet és a nemzeti bank gondolkodásától, hogy a gazdaság potenciális növekedésének javításában ez nagy szerepet kapjon.



Bezáródott a rés


Úgy vág neki Orbán Viktor a negyedik kormányzásának, hogy a magyar gazdaság növekedése elérte a potenciális szintjét, vagyis a világgazdasági válság óta negatív kibocsátási rés bezáródott. Igaz, az IMF vagy az Európai Bizottság becslése szerint már évekkel ezelőtt megtörtént, mostanra a jegybank is úgy gondolja, hogy elértük ezt a szintet.

Orbán és Matolcsy rakétára ülteti a magyar gazdaságot


A Bizottság tavaszi előrejelzése szerint idén már a magyar gazdaság jóval a potenciális szintje felett teljesít, és mint az alábbi ábrán látható, ebben nem is lesz változás a következő években sem.

Orbán és Matolcsy rakétára ülteti a magyar gazdaságot


Ebben a helyzetben a közgazdászok rutinszerű javaslata: vond vissza azokat az ösztönzőket, amelyekkel a gazdaság növekedését támogattad. Ellenkező esetben ugyanis az infláció elszaladásának, a külső és belső egyensúlyi problémák növekedésének, illetve az eszközárbuborékok kialakulásának is növekszik a kockázata. Mi több, az indokolatlan élénkítéssel nincs lehetőségünk alkalmazni az anticiklikus gazdaságpolitika bevált receptjét. Így ugyanis nem lesz mozgástér (sem fiskális, sem monetáris), hogy egy gyengébb növekedési periódusban vagy recessziós időszakban élénkítsük a gazdaságot.

Potenciális növekedés? Kibocsátási rés? Tegyük kicsit rendbe a dolgokat!

A közgazdászok igen kedvelt gondolati keretének az a kiindulópontja, hogy minden gazdaságra jellemző egy potenciális kibocsátási szint (GDP), amit a gazdaság paraméterei (az ország alapvető jellemzői, a humántőke mennyisége és minősége, tőkeállomány, technológia, intézményi környezet stb.) határoznak meg. Ez a szint az idő előrehaladtával változik, a potenciális GDP-növekedés ütemével. Az ütemet főként a fent említett tényezők változása befolyásolja. Jellemzően a fejletlenebb országokban ez a növekedési ráta magasabb, hiszen az előttük járó országok mintáit követve (vagy még jobbat kitalálva) fel tudnak zárkózni. (Hogy pontosan meddig, azt máskor tárgyaljuk meg.)

A gazdaság jellemzően sosincs a potenciális kibocsátási szintjén. Ettől ugyanis eltéríti a nem semleges külső környezet, a belső és külső sokkok, a növekedést befolyásoló tényezők véletlenszerű vagy ciklikus ingadozása. A közkeletű felfogás szerint a gazdaság ciklusokba rendeződve fejlődik vagyis hullámszerű mozgással, "egyszer fent, egyszer lent" alapon mozogja körbe a potenciális növekedési pályát. A potenciális kibocsátási szint és a pillanatnyi tényleges teljesítmény közötti különbség a kibocsátási rés (output gap), ami túlhevülés esetén pozitív, pangás, recesszió esetén pedig negatív.

A nagy kérdés, hogy a gazdaságpolitikusok mit csináljanak ezzel a ciklikus mozgással. Általában az a válasz erre, hogy legyen némi igényük tompítani a kilengéseket, mert ha ezek túl nagyok, annak kockázatai és költségei vannak.

És innentől jönnek az újabb problémák. Egyrészt, a kibocsátási rés becslését nagy bizonytalanságok övezik, így nem lehet pontosan tudni, hogy mikortól kell megváltoztatni a gazdaságpolitika irányát. Különösen igaz ez nagy visszaeséseknél (például most, a nagy válság után), amikor nehéz megmondani, hogy a potenciális kibocsátási szint visszaesett -e, és ha igen, mennyivel. Így aztán megoszlanak a vélemények arról, hogy pontosan hová, milyen eszközök alkalmazásával érdemes visszatornászni a gazdaság teljesítményét anélkül, hogy a túlerőltetés újabb bajba sodorja a gazdaságot.

A dolgot bonyolítja még néhány dolog, például hogy a gazdasági ciklusokat jellemzően keresleti vagy kínálati sokkok okozzák-e, vagy hogy a trendnövekedést milyen eszközökkel lehet befolyásolni (például hogy az egyszerű konjunktúraszabályozó eszközök hatnak-e a hosszú távú trendnövekedésre) stb.


De nem értük el a trendet!



A válság nagy gazdasági visszaesést okozott, majd megindult a korrekció. A baj csak az, hogy egyelőre közel sem értük el a válság előtti trendvonalat, sőt, a potenciális növekedés is elmarad a krízis előttitől. Igaz, a potenciális növekedést meghatározó becslések eltérnek egymástól, de abban megegyeznek, hogy alacsonyabb a krízis előttinél, így a gazdaságpolitikai döntéshozók a világ számos pontján vonakodnak attól, hogy visszavonják a növekedést támogató intézkedéseket.

Fontos hangsúlyozni, hogy nem magyar specifikus sztoriról van szó. Meglehet, hogy a válság olyan súlyos nyomokat hagyott a világgazdaságon, hogy a növekedés képtelen visszatérni a korábbi trendhez, vagy a krízis előtti számított fenntarthatatlannak, de persze összefügghet más tényezőkkel is a lanyhább növekedés periódusa.

Az alábbi ábrákon látható, hogy az Egyesült Államok és az eurózóna is képtelen volt visszatérni a korábbi növekedési trendhez, sőt inkább távolodik attól. Pedig ha hiszünk a Jánossy-féle trendelméletben, akkor abban kellene reménykednünk, hogy a válság előttihez képest gyorsabb növekedéssel zárójelbe tehetjük a válságot, és visszasimulhatunk a krízis előtti trendhez.

Orbán és Matolcsy rakétára ülteti a magyar gazdaságot


Ám ez sem az európai, sem az amerikai, sem a magyar gazdaságban nem látható. Úgy tűnik, a válság tartós veszteségeket okozott a világnak.

Orbán és Matolcsy rakétára ülteti a magyar gazdaságot


Orbán és Matolcsy rakétára ülteti a magyar gazdaságot


Orbán és Matolcsy rakétára ülteti a magyar gazdaságot


Éppen ezért érdemes megfontolni, hogy
  • elfogadjuk a lassabb növekedést mint adottságot, vagy
  • szerkezeti reformok megvalósításával (kínálatösztönző lépésekkel) próbáljuk emelni a potenciális növekedést, vagy
  • ennél is tovább megyünk, és a reformok mellett keresletösztönző politikát folytatunk, ami egyes remények szerint képes felpumpálni a potenciális növekedést is.

Most úgy látszik, hogy a kormányzat a harmadik utat választja. Először Orbán Viktor miniszterelnök beszélt arról, hogy tartósan el kell érni a 4%-os gazdasági növekedést, majd a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke, Nagy Márton vázolta fel az ehhez szükséges hitelezési pályát, ezt követően pedig Gulyás Gergely, a negyedik Orbán-kormány kancelláriaminisztere beszélt arról, hogy fiskális gazdaságélénkítő lépéseket terveznek.

Mindezek alapján arra lehet számítani, hogy expanzív fiskális és monetáris politika mellett, egy versenyképességi intézkedéscsomaggal együtt a kormány igyekszik a jelenlegi 2-2,5%-os potenciális növekedést 4% közelébe tornászni. Ezt arra építhetik, hogy a magas nyomású gazdasággal (high pressure economy) vissza lehet építeni azokat a kapacitásokat, amelyeket a válságban szükségszerűen elveszítettünk, amikor úgy záródott a kibocsátási rés, hogy csökkent a potenciális növekedés.



De mi is az a magas nyomású gazdaság?



A magas nyomású gazdaság koncepciója elég kecsegtető lehet a döntéshozók számára, hogy a keresleti oldalon tovább élénkítsenek. Ez az MNB elképzeléseitől sem állhat távon, hiszen a Növekedési jelentés (2016) egyik fontos témája volt. A jegybank anyaga azt írja, hogy a koncepció szerint
ha a gazdaságpolitika az átlagosnál nagyobb keresleti nyomás alatt tartja a gazdaságot, akkor tartósan magasabb GDP érhető el. A tartósan és kiszámíthatóan módon keresleti nyomás alatt tartott gazdaságban a vállalatok a piacaik növekedésére tartósan számítva növelik a keresletüket termelési tényezők, gépek és berendezések illetve munkaerő iránt.


Nem csak a vállalati oldalon, hanem a lakosságnál is élénkítő hatású.

A fogyasztók termékkereslete szintén stabilan növekedhet, mert a foglalkozatás és a jövedelem kiszámíthatóbban alakul. A munkapiacon a vállalatok maguk képzik az új munkaerőt (learning by doing), nem várnak arra, hogy a munkaerőpiacon legyen elegendő megfelelő képzettségű munkavállaló

- olvasható a Növekedési jelentésben. A nagyobb aggregált kereslet a termelékenység növelését is eredményezi a tanuláson, a jobb kapacitáskihasználáson és beruházások növekedésén keresztül.

Az elképzelés lényege tehát röviden az, hogy a válságban elvesztett növekedési potenciált visszaépítse.


Ennek viszont az a kockázata, hogy a gazdaság túlhevül, ez egyensúlytalanságokhoz vezethet, és a jegybanki célnál magasabb infláció alakul ki. A magas nyomású gazdaság ellen tehát komoly érv, hogy inflációs hatású, így olyan károkat okoz, amelyek miatt elvileg nem érdemes ezt a kockázatot vállalni.

Ne csináld! Itt van már a NAIRU!



A fő kérdés tehát az, hogy hol van az a pont, ahol már nem szabad tovább erőltetni a nagyon expanzív politikát. Ennek egyik meghatározása a munkanélküliség helyzetén alapul. A természetes (egyensúlyi) munkanélküliség (NAIRU = non-accelerating inflation rate of unemployment, inflációt nem gerjesztő munkanélküliség) elérése után veszélyesnek tűnhet egy ilyen gazdaságpolitika alkalmazása. Ez a munkanélküliségnek egy olyan alacsony szintje, ami még nem okoz inflációt. A nézet szerint az a gazdaságpolitika, amelyik a NAIRU alatti munkanélküliségi rátát célozza meg, hibás, mert inflációt gerjeszt. A NAIRU alatti munkanélküliség elérése végül a monetáris politika gyors szigorításával kell, hogy járjon, ami viszont azonnal lefékezi a gazdaságot (visszazárja a kibocsátási rést).

A NAIRU szintje azonban nem minden pillanatban ugyanaz, változhat a gazdasági ciklusoktól, de a magyar 4% alatti munkanélküliségi ráta minden bizonnyal már a természetes munkanélküliség alatt van. Az egyre feszesebbé váló munkaerőpiacnak pedig hatása kell, hogy legyen a bérezésre, amit egyébként már több éve láthatunk is a magyar gazdaságban. Csak éppen nem megy át az inflációba.

Orbán és Matolcsy rakétára ülteti a magyar gazdaságot


Az egyik lehetséges magyarázat, ami miatt a NAIRU alatti helyzetben sincs infláció az, hogy a munkapiac mégsem olyan feszes, hiszen a közfoglalkoztatottakkal együtt 7-8% közötti a munkanélküliségi ráta, ami talán még felette lehet a NAIRU-nak, de biztosan nincs jelentősen alatta. Ugyanakkor jelenleg azt látjuk, hogy mégis munkaerőhiányos környezet alakult ki, miközben a közfoglalkoztatottak egy része már képes munkát találni az elsődleges munkaerőpiacon. Ez azonban inkább már annak a következménye, hogy a szakképzett munkaerő hiányában a vállalatok csökkentették a felvételi követelményeket, így mérséklődik a hosszú távú munkanélküliség is. Végső soron így kevésbé veszítik el meglévő skilljeiket azok, akik a válság során munkanélkülivé váltak, akik pedig képességek hiányában voltak, most könnyebben megragadhatnak a munkaerőpiacon.

A magas nyomás alatt tartott gazdaság pedig még inkább feszesítheti a munkaerőpiacot. A kérdés, hogy ez végső soron mégis magasabb inflációhoz vezet-e a közeljövőben?

Már nem görbe a Phillips-görbe



A kérdésre az optimista válasz az, hogy azért nem fenyeget az infláció, mert a munkapiac helyzete és az infláció közötti közismert összefüggés nagyon sokat lazult. A Phillips-görbe tanulsága szerint a gyors bérnövekedés inflációs hatással bír, ugyanakkor több tanulmány megállapítja, az összefüggés valójában már egyre kevésbé áll fent. Az elmúlt években tehát egyre meggyőzőbb bizonyítékokat láthatunk arra, hogy a Phillips-görbe ellaposodott.

Szentmihályi-Világ tanulmánya szerint semmi garancia nincs arra, hogy az ellaposodási folyamat tovább folytatódik, sőt bizonyos körülmények hatására akár a visszájára is fordulhat. A lapos Phillips-görbe azonban a jelenlegi alacsony inflációs környezetben kedvező a gazdaságpolitika számára, mert minimális többletinfláció mellett lehet jelentős növekedést elérni.

Összességében elmondható, hogy a munkanélküliség természetes szintjének elérése (vagy megközelítése) Magyarországon felfelé hajtotta a béreket, de nem emelte jelentősen az inflációt. A következő időszakban azonban érdemes lesz fokozott éberséggel követni, hogy az infláció emelkedése megáll-e a jegybanki célnál a munkanélküliség további csökkenésével párhuzamosan, vagy a ciklikus hatások valójában mégis magasabb árnyomást eredményeznek.

Még nincs nagy infláció



Magyarországon nem csak a munkaerőhiány, hanem a központi szabályozás tolja felfelé a béreket. A minimálbér 2017-ben 15%-kal, a garantált bérminimum pedig 25%-kal nőtt, a gyors emelés pedig 2018-ban is folytatódott, ebben az évben ugyanis a minimálbér 8, a bérminimum pedig 12%-kal növekedett. Mindezek ellenére az infláció tartósan a jegybank 3%-os célja alatt maradt, és várhatóan még idén sem fogja elérni azt. Ennek számos tényezője van, amelyek közül a legfontosabbak, hogy:
  • tartósan alacsony az importált infláció
  • a járulékok csökkentése részben kompenzálja a gyors béremelkedést,
  • a vállalati nyereségadó mérséklése szintén növelte a cégek mozgásterét,
  • a kormányzat inflációcsökkentő lépéseket hoz (áfacsökkentések) viszonylag rendszeresen.


Az infláció várhatóan 2019-ben éri el a jegybanki célt, így ugyan egyelőre még nem, de belátható időn belül az alappálya szerint érdemes elgondolkodni a monetáris szigorításon.

Orbán és Matolcsy rakétára ülteti a magyar gazdaságot



Jöjjön a versenyképességi fordulat!



Ahhoz, hogy a gazdaság fenntarthatóan 4%-kal növekedjen, szükségesek hozzá a versenyképességet javító intézkedések is. A "versenyképességi fordulatról" már évek óta szó van, így nagy bizonytalanság övezi ezeket a lépéseket, de a következő időszakban minden bizonnyal nem lehet elkerülni, hogy az olykor fájdalmas és költséges intézkedéseket meghozzák a döntéshozók. Mint bemutattuk: ezek a reformok a foglalkoztatást, az adórendszert, az állam működését és az egészségügyet egyaránt érintenék a jegybank versenyképességi javaslatcsomagja szerint, amely Orbán Viktor asztalán van.

A sokat hangoztatott "versenyképességi fordulat" képes lehet támogatni a gazdaság növekedését, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ezek a szerkezeti reformok csak hosszabb idő alatt hatnak a gazdaságra és emelik a potenciális növekedést.

A kínálati oldali intézkedések ráadásul nem mindig népszerűek. Minden bizonnyal az egyik leghatékonyabb lépés a közszféra reformja lenne, amellyel munkavállalók százezreit lehetne a vállalati szférába terelni, azonban a lépés merőben népszerűtlen lenne. Ez átmenetileg magasabb munkanélküliséggel járna, ugyanakkor a jelenlegi gyors növekedési periódus és munkaerőhiány közepette sokan könnyen és gyorsan állást találnának a vállalati szektorban, így kedvezőbb struktúrában - és feltehetően - magasabb hatékonyság mellett lenne elérhető a teljes foglalkoztatás.

Egy másik példa a nem népszerű kínálatoldali reformra a kis- és középvállalati szektor nagyon alacsony termelékenységének növelése oly módon, hogy a mikrovállalkozások egy része megszűnik vagy beolvad egy hatékonyabb vállalkozásba.

A kínálati oldalon kétségtelenül a legfontosabb az egészségügyi rendszer és az oktatás talpra állítása lenne. Ha erre a két ágazatra nem tudunk a jelenleginél érdemben több forrást átcsoportosítani és azt okosan elkölteni, akkor semmiféle versenyképességi fordulatról nem érdemes beszélni, hiszen az egészséges és minél magasabban képzett munkaerő az ország legnagyobb értéke.



A keresleti oldalt rakétázzák...



A keresleti oldalon már komoly élénkítést hajtottak végre, amelyek a következő időszakban is folytatódhatnak - erre utalt Gulyás Gergely is -, de lassan-lassan elindulhatnak a kínálati intézkedések is.

Gulyás Gergely konkrétan arról beszélt, hogy:
  • költségvetési gazdaságélénkítő lépéseket terveznek,
  • A mezőgazdaságtól az iparon át, a gép- és építőiparon keresztül széleskörű javulást szeretnénk látni,
  • és tovább emelnék a minimálbért.


Varga Mihály pénzügyminiszter ezt annyival egészítette ki, hogy
  • a felálló új kormány hamarosan több növekedésösztönző,
  • a versenyképességet javító intézkedést mutat be,
  • amelyekkel hatékonyabban kiaknázhatók az ország gazdasági tartalékai,
  • és 2019 után is stabilan fenntartható marad a 4 százalék feletti növekedés


Noha ezek ugyan nem elég konkrét lépések, látható, hogy a keresleti oldalon további élénkítés várható, és hozzákezdenek a kínálati reformokhoz is.

...kéz a kézben



A fiskális és monetáris politikai döntéshozók a következő időszakban is mindent megtesznek azért, hogy a magyar gazdaság növekedése 4% körül maradjon. Miután a következő években is jó együttműködés lehet a kormányzat és a jegybank között, így minden bizonnyal a kabinet számíthat olyan intézkedésekre az MNB-től, amelyek támogatják a növekedést, miközben a jegybank is elvárhatja, hogy a kormány ne hozzon olyan lépéseket, amelyek - akár átmenetileg is - felhajtanák az árakat. Sőt, ha az infláció kicsit meglódulna, illetve az emelkedés jelei mutatkoznának, akkor a monetáris szigorítás helyett akár kormányzati árleszorító intézkedések sem elképzelhetetlenek (pl. további szelektív áfacsökkentés, szabályozott árak csökkentése [rezsicsökkentés] stb.).

A gazdaság több évig tartó keresleti nyomás alá helyezését csak a jegybank és a kormány politikájának összehangolásával lehet megvalósítani, az pedig egyértelmű, hogy a rendszerváltás óta nem volt olyan mértékű együttmozgás/együttgondolkodás a fiskális és a monetáris politika között, mint jelenleg.

Mindent egybevetve tehát a kormánynak és az MNB-nek vannak olyan eszközei, amelyekkel a jegybank képes lehet az egyensúlyi kamatszintnél lazább monetáris kondíciókat fenntartani a következő időszakban, a kormány pedig képes lehet elkerülni a költségvetési kiigazításokat.

Ennek hatására
  • a jelenleginél alacsonyabb szintre süllyedhet a munkanélküliség,
  • és javulhat a magyar gazdaság potenciális növekedése.


Amíg az infláció elszállása nem jelent érdemi kockázatot, addig képesek lehetnek felfelé tolni a potenciális GDP-t az aggregált kereslet növelésén keresztül, ugyanakkor a tartós keresleti nyomás akár eszközár-buborékok kialakulásához is vezethet (pl. az ingatlanpiacon) anélkül, hogy tartósan magas inflációt lássunk.

Ezeknek a kidurranása pedig sokszor fájdalmas, a sebek begyógyítása pedig hosszabb ideig eltart, és érdemben meghatározhatja a lakosság magatartását (pl. hitelundor). Éppen ezért az előttünk álló időszakban az MNB-n még nagyobb felelősség lesz, hogy a monetáris politika alakítása mellett aktívan használja a makroprudenciális eszközöket a makrogazdasági egyensúly fenntartása érdekében.

Kilátások



Az elmúlt 4 évben a magyar gazdaság már elérte a régiós növekedés szintjét, azonban a potenciális növekedésre vonatkozó becsléses szerint látható, hogy ez a dinamika nem fenntartható.

Orbán és Matolcsy rakétára ülteti a magyar gazdaságot


Jól példázza ezt a 2016-os esztendő, amikor a GDP-növekedés az egyik erős motor, az EU-források hiányában jelentősen visszaesett.

Orbán és Matolcsy rakétára ülteti a magyar gazdaságot


A következő évekre három növekedési pályát vázoltunk fel. A két világoskék vonal a 2010-től (alsó), illetve a 2012-től (felső) látott növekedési trend folytatása, a sötétkék pedig az az ütem, amivel visszatérhetnénk a válság előtti trendhez. Ehhez azonban jól látható, hogy tartósan gyorsabb növekedés kellene.

Orbán és Matolcsy rakétára ülteti a magyar gazdaságot


A következő időszakban
  • a várhatóan expanzív monetáris és fiskális politika segíthet feljebb tornászni a gazdaság növekedését, és még egy kicsit javíthat a potenciális növekedésen is,
  • ez ugyanakkor csak akkor lehet sikeres, ha az oktatás és az egészségügy reformjával jár együtt,
  • miközben a kormány az üzleti környezetet támogató gazdaságpolitikát folytat.


Ha az infláció elszaladásának jeleit látja a jegybank, vagy érdemben romlana az egyensúlyi pozíciónk (nagymértékben és gyorsan csökkenne a folyó fizetési mérleg többlete), akkor be kell húzni a féket, és megbékélni azzal, hogy a növekedés nem tér vissza a válság előtti trendhez. A jelenlegi globális környezetben (viszonylag alacsony infláció, kedvező növekedési kilátások) viszont kár lenne elmulasztani ezt a lehetőséget.

Nagy baj akkor lehet, ha a magas nyomású gazdasággal való kísérletezés közben váratlanul visszaesne a globális növekedés, ill. recessziós környezet alakulna ki, mert ebben az esetben aligha maradna akár fiskális, akár monetáris tér az élénkítésre, így szükségszerűen el kellene szenvedni a potenciális növekedés romlását.



(Címlapkép forrása: MTI Fotó / Koszticsák Szilárd. Orbán Viktor miniszterelnök és Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke a Lámfalussy-konferencián a budapesti Marriott hotelben 2017-ben)