Szemünk láttára válik semmivé Németország egyik legféltettebb kincse

2018.01.11
Portfolio.hu
A német gazdaság látszólag megállíthatatlanul száguld, a felszín alatt azonban egyre több az arra utaló jel, hogy szép lassan elveszíti egyik legféltettebb kincsét, méltán híres versenyképességét - hívják fel a figyelmet írásukban a Commerzbank szakértői. Ez nem azt jelenti, hogy néhány éven belül Németország összerogyására kell felkészülni, a lassan rohadó fundamentumok miatt viszont a következő gazdasági visszaesésből való kilábalás sokkal nehezebb lehet, mint ahogy a 2008-as krízisből, illetve az eurózónás adósságválságból sikerült kimászniuk.


2017 legnagyobb makrogazdasági sztorija az euróövezeti gazdaság évek óta nem látott mértékű fellendülése volt. Külön említést érdemel a német GDP-növekedés, amely a tavalyi harmadik negyedévben 2,8%-ra gyorsult: utoljára 2011-ben volt példa ennél gyorsabb éves bázisú növekedésre Németországban.

Szemünk láttára válik semmivé Németország egyik legféltettebb kincse


A német (és euróövezeti) üzleti hangulat- és konjunktúraindexek szintén elsöprő optimizmusról árulkodnak: a helyi vállalatok nem győzik teljesíteni a rengeteg belföldi és külföldi megrendelést, a lakossági fogyasztás pedig nagyon pörög. Minden jel arra utal, hogy rövid távon ki fog tartani ez a rendkívül kedvező gazdasági környezet. Ez egyrészt nyilvánvalóan üdvözlendő, másrészt viszont később problémákat okozhat, hiszen ilyen körülmények között a helyi döntéshozók sem éreznek akkora késztetést, hogy a német gazdaság lassan rohadó fundamentumait rendbe hozzák. Pedig éppenséggel lenne mit csinálni.

Lassan rohadó infrastruktúra



Németországgal kapcsolatban valahogy nem az infrastruktúra rossz állapota jut elsőként az ember eszébe. Sőt, az általános vélekedést pontosan ennek ellenkezője jellemzi. A World Economic Forum 2017-es versenyképességi jelentésében Németország infrastruktúrájának állapotát a 10. legjobbnak ítélte meg 137 országból, ami első ránézésre nem ad okot különösebb aggodalomra.

Az igazsághoz viszont hozzá tartozik, hogy a 2008-as jelentésében a WEF még első helyre sorolta a német infrastruktúrát, azóta viszont az utak, vasutak, kikötők és egyéb épületek, illetve építmények állapota folyamatosan romlott.


A probléma forrása abban keresendő, ami miatt Németországot mostanában egyébként is egyre több kritika éri. Miközben a német állam az alacsony kamatoknak köszönhetően évről évre rengeteg pénzt takarít meg (ennek köszönhetően pedig már többletes a költségvetés), az így felszabaduló forrást nem fordítja kellő mennyiségben gazdaságfejlesztésre (pl. az infrastruktúrára), amivel végső soron nem csak magának, hanem az egész euróövezeti gazdaságnak árt.

Az ország újraegyesítése után jelentős infrastrukturális beruházások valósultak meg az elmaradottabb keleti tartományokban, ezt követően azonban alább hagyott a lendület, az állami beruházások GDP-arányos értéke (nettó értelemben, vagyis az amortizáción felül) gyorsan csökkenni kezdett. A folyamat végül eljutott arra a szintre, hogy a beruházásra fordított összegek olykor már az amortizációból fakadó veszteségek pótlására sem voltak elegendők, az infrastruktúra minősége így romlani kezdett.

Nem arról van szó tehát, hogy katasztrofális állapotok uralkodnának Németországban, egy valami viszont nyugodtan kijelenthető: a német döntéshozók nem tesznek meg mindent az utóbbi évek kedvezőtlen folyamatainak megfordítására, holott a gazdaság kivételesen jó helyzete könnyedén lehetővé tenné.

Egyre kevésbé vállalkozóbarát környezet



A Commerzbank szakértői szerint Németország az utóbbi években abban a tekintetben is kezd lemaradni versenytársaihoz képest, hogy mennyire tud vonzó környezetet biztosítani a kis- és középvállalkozások számára. A következő ábrát a Világbank éves rendszerességgel közzétett Doing Business jelentése alapján készítették el, és azt mutatja, hogy a kkv-k létrejötte és működése szempontjából mennyire ideális hely Németország. A mérőszám (locational quality) elég absztrakt, nehezen megfogható, a cégalapítással kapcsolatos jogi nehézségektől kezdve, a költségeken át, a működési környezeten és az adminisztratív terheken keresztül az adózási rendszer átláthatóságáig nagyon sok minden beletartozik. A romlás szemmel látható volt az elmúlt 8 évben.

Szemünk láttára válik semmivé Németország egyik legféltettebb kincse


Összegezve: Németország sokat veszített vonzerejéből az utóbbi időszakban, nem véletlenül az intézményi pillér az, amiben a leggyengébben teljesít a WEF már említett versenyképességi rangsorában.


Az elemzés példaként megemlíti az Egyesült Királyságot, Svédországot és Hollandiát, ahol nagyjából fele annyi időt vesznek el az adózással kapcsolatos adminisztratív tevékenységek. Rajtuk kívül pozitív példaként szolgál még Lettország, Litvánia, Szlovénia és Csehország, ahol sokkal vállalkozásbarátabbá vált az üzleti környezet. Németországot tehát több irányból is szorongatják a versenytársak, mind világviszonylatban, mind az Európai Unión belül is.

Nem csak az adórendszer bonyolultságával, hanem a magas adókulcsokkal is baj van. A KPMG vállalati felmérése, illetve az OECD és az Európai Bizottság adatai is arra engednek következtetni, hogy a vizsgált országok átlagához képest nagyobb teher rakódik a Németországban tevékenykedő vállalkozásokra. A helyzetet csak súlyosbíthatja az a potenciális globális adóverseny, aminek Donald Trump adóreformja lehet az egyik katalizátora, amely 35%-ról 21%-ra mérsékli a társasági adókulcsot. Ennek az adóversenynek a jelei már az EU-n belül is mutatkoznak, ami a németeket még inkább lépéskényszerbe sodorhatja.

Hiányzik a szakképzett munkaerő



A vállalatok helyzetét az is nehezíti, hogy Németországból is - sok más országhoz hasonlóan - egyre nagyobb mennyiségű szakképzett munkaerő hiányzik. Bár a Szövetségi Foglalkoztatási Ügynökség (BA) rendszeresen hangsúlyozza, hogy nincs az egész országra kiterjedő hiány a szakképzett dolgozókból, az adatokat elnézve nagyon nem ez a kép rajzolódik ki. A statisztikák egyértelműen azt jelzik, hogy a képzetlen munkavállalókon kívül gyakorlatilag mindenkiből hiány van.

Ráadásul ez a helyzet a jövőben súlyosbodhat, ugyanis míg a teljes foglalkoztatottság közelében pörgő gazdaság hasítani fog, a népesség gyorsan öregszik. A munkaképes korú lakosság 2025-re várhatóan 0,5%-kal, 2030-ra pedig 0,7%-kal csökkenhet, amit a szakképzett munkavállalók beáramlása sem fog tudni megakadályozni. Főként úgy, hogy várhatóan csökkenni fog a Közép- és Kelet-Európából, illetve a perifériás államokból érkezők száma az elmúlt évekhez képest, elsősorban a donorországok gazdasági helyzetének javulása miatt.

A migrációs hivatal adatai alapján az is jól kirajzolódott, hogy Németország az elmúlt években beérkezett menekültektől sem várhatja a gazdaság egyik legégetőbb problémájának megoldását. Méghozzá azért, mert több mint kétharmaduk nem rendelkezik szakképzettséggel, képzetlen munkaerőből pedig eddig sem volt általános hiány. A Commerzbank elemzői szerint egy olyan pontrendszert kéne kialakítani az EU-n kívülről érkező bevándorlók számára, amellyel hatékonyan kiértékelhetők lennének a bevándorolni szándékozók képességei, ezáltal pedig biztosíthatóvá válna a gazdasági növekedéshez való hozzájárulásuk.

A német versenyképesség másik fontos pillére is roskadozik



Az infrastruktúra magas minősége mellett a munkaerő-költségek visszafogott növekedési üteme jelentette korábban a német versenyképesség alappillérét, ám az utóbbi években ez is roskadozni látszik. A következő ábrán látszik, hogy a 2008-as válság óta a német nominális munkaerőköltség (sárga vonal) folyamatosan emelkedik, miközben az euróövezetben a válságkezelések keretében meghozott fájdalmas, a(z) (ár)versenyképesség javítását célzó intézkedések eredményeként stagnálást tapasztalhattunk,

vagyis a németek előnye folyamatosan csökkent.

Szemünk láttára válik semmivé Németország egyik legféltettebb kincse


Ezt a folyamatot ráadásul tovább erősítheti egy újabb CSU/CDU-SPD nagykoalíció esélye, hiszen a szociáldemokraták (SPD) a munkavállalók érdekeit előtérbe helyezve elkezdenék lebontani azokat a munkaerő-piaci reformokat, amelyek még az Angela Merkel előtti kancellár, Gerhard Schröder ideje alatt születtek. Ezek a reformok rugalmasabbá tették a munkaerőpiacot, ami sok alacsony végzettségű embert aktivizált, közben viszont visszafogták a szakszervezetek általi bérkövetelések mértékét, ami a munkaerőköltség alacsonyan tartása mellett versenyképességi előnyt jelentett a németek számára az eurózóna többi országával szemben. Minden egyes, ebbe az irányba tett lépés tovább rombolná a német versenyképességet.

Fájdalmas lesz az ébredés



Bár néhány szakértő már most látni véli a katasztrófa előjeleit, a kirobbanó formában lévő gazdaság és a rendkívül kedvező globális környezet miatt a döntéshozók többsége egyszerűen nem vesz tudomást a problémákról - olvasható a Commerzbank elemzésében. A fájdalmas ébredésre a jelenlegi jó idők végeztével fog sor kerülni, ekkor azonban már túl késő lesz, Németország ugyanis nem lesz képes Főnix madárként hirtelen feltámadni, miképp tette azt a 2008-as válság után. Mélyreható reformok nélkül hosszú és nehézkes kilábalás vár majd az euróövezet legnagyobb gazdaságára.



(Címlapkép forrása: Shutterstock)