Távol-keleti dilemma: Tajvan vagy Dél-Korea?
A két kis tigris - miközben továbbra is hatalmas növekedési potenciállal rendelkeznek - a két nagyhatalom, azaz Kína és az Egyesült Államok gazdasági és politikai harcterévé is váltak. Tajvan és Dél-Korea közül az teljesíthet jobban, amelyik képes a geopolitikai biztonság fenntartása mellett tovább erősödni az olyan kulcspiacokon, mint a félvezetőszektor.
Számos történelmileg példátlan tényezővel van nehezítve a mai gazdasági és befektetői helyzet. Az általam sokszor taglalt eladósodottság jellemzi a fejlődő és fejlett gazdaságok zömét, miközben egyre jobban élesedik a geopolitikai helyzet a világban.
Polarizálódó világ
A nagyhatalmak körül polarizálódik a világ, miközben a globalizációra épülő világgazdaság legmeghatározóbb trendjei talán fordulatot kényszerülnek venni. Az USA-Kína tengelyen egyaránt politikai fegyver a technológiai és az ipari kapacitások visszatelepítése, a külkereskedelmi viszonyok átrendezése, a hűtlen szövetségesek büntetése, a régi kapcsolatok megerősítése és az újak keresése.
Ha a technológiai ciklusra, az adósságciklusra és a gazdasági ciklusra tekintünk, akkor minden téren egyfajta tetőzést érzékelhetünk, amelynek lenyomata lehet az az általános eszközár-robbanás, amely a legtöbb eszközosztályra jellemző a fejlett és fejlődő gazdaságok körében egyaránt.
A fegyveres konfliktusok és a diplomáciai hadviselés mellett azonban a nap végén nem csak politikai, hanem gazdasági hatalomra is törekszenek a szuperhatalmak, amelynek középpontjában a 21. század űrrepülése, az AI áll.
Számomra a legérdekesebb kérdés az, hogy ezen feszült geopolitikai felállásban mi történhet azokkal a technológiai szuperhatalmakkal, amelyek a két hatalmi pólus között helyezkednek el, mégis megkerülhetetlenek lettek mind Amerika, mind Kína számára.
Kevés ország szemlélteti jobban ezt a dilemmát, mint Tajvan és Dél-Korea. Mindkettő a világ technológiai élvonalába tartozik, export vezérelt gazdaság, a globális félvezetőipar meghatározó szereplője, és a feltörekvő piacok meghatározó súlyú gazdasága.
A hasonlóságok azonban itt véget is érnek. Míg Tajvan geopolitikai helyzetét alapvetően a Kínával fennálló szuverenitási vita határozza meg, addig Dél-Korea egyszerre próbál megfelelni a legfontosabb biztonsági szövetségesének, az Egyesült Államoknak, miközben gazdasági kapcsolatai továbbra is szorosan kötődnek Kínához.
Politikai és katonai függőségek
A geopolitikai kockázat elemzése ma már kihagyhatatlan egy global macro befektető elemzéséből, azaz muszáj megvizsgálni, hogy egy ország biztonságát milyen szövetségi rendszerek garantálják, milyen történelmi konfliktusok alakították a külpolitikáját, illetve mekkora mozgástérrel rendelkezik a nagyhatalmak közötti egyensúlyozásban.
Első ránézésre Tajvan és Dél-Korea hasonló helyzetben van: mindkettő demokratikus berendezkedésű, fejlett piacgazdaság és katonai biztonságuk jelentős részben az Egyesült Államokhoz kötődik. A hasonlóságot azonban érdemes tovább árnyalni.
Tajvan
Tajvan geopolitikai helyzete egyedülálló, ugyanis
a Kínai Népköztársaság saját területének tekinti a szigetet és hivatalosan nem mondott le az újraegyesítés lehetőségéről, illetve arról sem, hogy erre akár katonai eszközökkel is sor kerülhet.
Ez a tény alapvetően határozza meg a belpolitikát és a közbeszédet is, illetve kulcskérdés a választásokon induló pártok számára is. A sziget nemzetközi mozgástere ennél fogva korlátozott, az „egy Kína” elv miatt a világ országainak többsége hivatalosan nem ismeri el önálló államként és nem tagja az ENSZ-nek sem. Ráadásul az elmúlt években több ország is megszűntette a közvetlen diplomáciai kapcsolatot Tajpejjel.
Biztonságpolitikai szempontból informálisan, de az Egyesült Államok jelenti a legfontosabb külső támaszát.
Bár hivatalosan nem rendelkeznek kölcsönös védelmi megállapodással, számos fegyverszállítási és más katonai együttműködéssel támogatja a sziget önvédelmi képességeit.
Az amerikai stratégia egyszerre igyekszik elrettenteni Kínát egy esetleges megszállástól és Tajvant az egyoldalú függőség kialakításától. Ezzel gyakorlatilag színteret adva a szuperhatalmak proxy háborújának.
Dél-Korea
Dél-Korea biztonságpolitikai helyzetét elsősorban nem Kína, hanem Észak-Korea határozza meg. Az 1953-as koreai háborút lezáró fegyverszünet óta a két Korea technikailag továbbra is hadban áll egymással, ami tartós feszültséget és katonai jelenlétet indokol.
Fontos különbség Tajvannal szemben, hogy Dél-Koreának stabilabb katonai szövetsége van az Egyesült Államokkal, így rendelkeznek közös katonai szervekkel és egységekkel, illetve ma is közel 30 ezer amerikai katona állomásozik az országban, ezzel egyik legfontosabb katonai szövetségesévé téve Ázsiában. Az UNC (United Nations Command) látja el amerikai vezetéssel Dél-Korea védelmét és tartja fent a két Korea közötti fegyverszünetet.
Fontos hasonlóság, hogy Tajvanhoz képest Dél-Korea is egy fiatal demokrácia, így belpolitikájában kiemelkedően fontos kérdés a fent vázolt védelmi és gazdasági kapcsolatok kezelése.
A választásokon induló pártok, elnökjelöltek két spektruma jellemzően ellentétes politikát folytatna Észak-Koreával és a nyugati szövetségesekkel, azaz a közvélekedés kellően polarizált a témában.
Dél-Korea mozgástere ugyanakkor jóval szélesebb, mint Tajvané, mégis geopolitikai szempontból hasonló egyensúlykeresés jellemzi. Biztonságpolitikai szempontból az USA-ra támaszkodik, míg igyekszik pragmatikus gazdasági és diplomáciai kapcsolatot fenntartani Kínával és nyugati gazdasági blokkal egyaránt.
Összességében, Tajvan geopolitikai helyzete gyakorlatilag bináris, geopolitikai biztonsága teljes mértékben az Egyesült Államok elrettentő erejétől függ, létezése közvetlenül kapcsolódik a Kína-Amerika versengéshez.
Dél-Korea diplomáciai és geopolitikai mozgástere jóval nagyobb, mégis az amerikai szövetségi rendszer része és a kínai gazdasági növekedés nyertese.
Külkereskedelmi és technológiai függőség
Míg biztonságpolitikai szempontból mindkét ország az amerikai szövetségi rendszerhez tartozik, addig gazdasági és külkereskedelmi szempontból valamivel árnyaltabb a kép. Ahogy azt már tisztáztuk, mindkét ország exportra épülő, magas hozzáadott értékkel rendelkező ágazatokban erős, a külkereskedelem a GDP jelentős része, az ellátási láncok kulcsszereplői és mindkét ország jelentős folyófizetési mérleggel rendelkezik.
Tajvan – a világ félvezetőgyártója
Tajvan gazdaságának központi eleme a félvezetőipar. Ez annyit jelent, hogy a világ egyik legfejlettebb chipgyártója, a TSMC felelős a globális félvezetőgyártás jelentős részéért, amely bérgyártóként szolgálja ki a globális szereplőket.
Itt visszatérnék a cikk egyik kezdeti gondolatához, amely szerint a kereskedelmi és gazdasági harc középpontjában az AI és a félvezetőipar áll, azaz ennek fényében Tajvan az egyik legfontosabb szereplője az ellátási láncnak. Külkereskedelmi szempontból Kínának meghatározó, szerepe van az összeszerelésben is, azonban megindult a friendshoring és Tajvan igyekszik az ellátási láncok ellenállóképességét fejleszteni európai és amerikai beruházásokkal.
Dél-Korea – diverzifikált ipari nagyhatalom
Dél-Korea gazdasági szerkezete jóval sokszínűbb, ugyan a félvezetők itt is meghatározók (Samsung és SK Hynix), az ország hagyományosan az autóiparra (Hyundai Motors), klasszikus technológiai termékekre, illetve újabban az akkumulátoriparra támaszkodik.
Ennél fogva Dél-Korea gazdasági növekedése sokkal inkább függ a globális gazdaság klasszikus gazdasági ciklusaitól, mintsem a félvezetőipar szektorális alakulásától. Dél-Koreára is jellemző a gyártási kapacitások külföldre telepítése, többek között az Egyesült Államok is számos ösztönzővel próbálja amerikai letelepedésre bírni a dél-koreai ellátási lánc egy részét.
A technológiai háború metszéspontjában
Ugyan mindkét gazdaság számára kiemelten fontos a félvezetőipar, alapvetően az elmúlt évtizedek növekedésében hatalmas szerepe van a kínai fellendülésnek.
Komoly ellentmondás, hogy míg gazdaságilag (energiaimport, gyártókapacitások, export) továbbra is hatalmas szerepe van Kínának, addig mindkét ország Washington biztonságpolitikai hálóját élvezheti.
Mindezt persze nem csupa szívjóságból teszi az USA, melynek stratégiai célja az ázsiai külkereskedelmi uralom fenntartása, a katonai hatalmi szerepkör erősítése és a technológiai érdekek érvényesítése.
Tajvan esetében a legnagyobb kockázat egy vélhetően alacsony valószínűségű, de nagy hatású geopolitikai átrendeződés, mivel a globális félvezetőgyártó kapacitás itt összpontosul.
Ettől egyszerre lesz geopolitikailag érzékeny és gazdaságilag megkerülhetetlen.
Dél-Korea ezzel szemben stabilabb politikai helyzetben van, ugyanakkor összetettebb gazdasági egyensúlyozásra kényszerül. Az ország biztonsága Amerikára épül, miközben a gazdasági kapcsolatai mélyen kötődnek Kínához.
A két szuperhatalom közötti verseny fokozódásának eredményeként növekszik a nyomás Dél-Koreán, akár gazdasági kényszerhelyzetbe kerülhet.
A két kis tigris - miközben továbbra is hatalmas növekedési potenciállal rendelkeznek - a két nagyhatalom gazdasági és politikai harcterévé is váltak, ezért az elkövetkező időszakban az teljesíthet jobban, amelyik képes a geopolitikai biztonság fenntartása mellett tovább erősödni az olyan kulcspiacokon, mint a félvezetőszektor.
A geopolitikai feszültség tovább hevülése egyértelműen hatalmas kárt okozhat az egyébként is AI-nehéz tajvani piacnak és gazdaságnak, míg Dél-Korea valamivel stabilabb maradhat, ugyanakkor a béke irányába való elmozdulás egyértelműen Tajvannak kedvezhet.